Nyolcadik fejezet

Zsombor. Az volt a szívben, hogy Zsombor. Ki a fene az a Zsombor? Felveszem a füzetet a földről, de mielőtt odaadnám még egyszer belenézek, majd összecsapom.
 -Tessék!- nyújtom oda a füzetet Annának, aki már felpattant az ölemből.
 -Köszi! Kijöttök?
 -Persze- állt fel Attila, én pedig bólintottam.
Kimentünk az udvarra, és felültünk az egyik pad támlájára. Attila elővette a telefonját és elkezdett rajta csinálni valamit, mi meg csak csendben ültünk. Egy idő után Anna megszólalt.
 -Milyen órátok lesz?
 -Tesi.
 -Akkor miért nem mentetek öltözni?- lepődött meg a lány.
 -Mert a lányok kisírták tanár úrnál, hogy maradjunk az osztályban- húztam el a szám.
 -Elmondanád hogy mit kell tudni a tanárról?
 -Persze. Papp Levente tanár úr egy elég magas, barna hajú és zöld szemű tanár. A lányok általában odavannak érte, de gondolom érted miért. De amúgy is nagyon jó fej, nekem a kedvenc tanárom- mondtam Annának
 -Tudsz róla képet mutatni?- csillant fel a lány szeme.
A zsebemhez nyúltam, de rájöttem, hogy a táskámba tettem a telefonom, ezért kikaptam Attila kezéből.
 -Hé!- mordult fel.
Mit sem törődve vele megnyitottam a facebookot, és rákerestem a tesitanárra. Kinagyítottam a profilképét és Anna kezébe nyomtam a telefont. Amikor a lány meglátta, egy kisebb mosoly jelent meg az arcán. Már éppen nyitotta volna a száját, de Attila közbeszólt.
 -A lányos megjegyzéseidet tartsd meg magadnak ha lehet- mondta komolyan, mire mi elnevettük magunkat.
A csengő élesen megszólalt, és jelezte, hogy vége van a szünetnek. Elköszöntünk Annától és elindultunk az osztályba.  Bent hatalmas kavalkád fogadott minket, aminek a nem sokkal utánunk belépő tanár vetett véget.
 -Mindenki üljön a helyére és csendben foglalja el magát. Ádám, veled szeretnék beszélgetni.
 -Csókos- mondta halkan Attila.
Felálltam a székről és odasétáltam a tanári asztalhoz.
 -Tessék?
 -Gondolkoztál már azon, hogy hová mész továbbtanulni?
 -Nem, még nem. Miért?
 -Úgy gondoltam, hogy nagyon jó sportoló vagy, és mindenképpen megpróbálhatnál felvételizni egy sportiskolába. Nem szeretném befolyásolni a döntésedet, de ha érdekel, akkor kinyomtatok egy pár iskola tájékoztatóját neked. Rendben?
 -Rendben. Köszönöm szépen.
 -Igazán nincs mit. Ha kérdésed van akkor szólj nyugodtan. Most pedig ülj vissza a helyedre és foglald el magad.
Visszamentem az asztalhoz és leültem a helyemre. Igazán kedves tanár úrtól, hogy szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, de én még nem igazán tudom, hogy hol szeretnék továbbtanulni. Anya is  már mondta, hogy gondolkozzak, de nincs túl sok ötletem. De a sportiskola jó ötletnek tűnik. Gondolatmenetem Attila szakította meg.
  -Mit akart?
 -Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem sportiskolában továbbtanulni.
 -És?
 -Még nem tudom. Azt mondta, hogy kinyomtat pár iskola tájékoztatóját és megnézzük. Te gondolkoztál már rajta?
 -Még nem nagyon. De anya mindig mondja, hogy nézzek már utána pár iskolának, meg gondolkozzak már, hogy mit szeretnék tanulni- kezdett el idegeskedni Attila.
 -Nyugi már! Csak szeretne segíteni
  -De nem érti meg, hogy nem tudom, hogy mihez szeretnék kezdeni.
 -Szerintem senki sem tudja még. Én is csak most kezdtem el ezen gondolkodni.
Barátom megvonta a vállát és visszafordult a füzetéhez, nekem pedig újra eszembe jutott az Anna füzetében lévő szív. Vajon ki lehet az a Zsombor? És miért írta Anna egy szívecskébe a nevét? Lehet hogy a barátja? Sőt! Biztos hogy a barátja, máskülönben nem lenne benne a füzetében. Én hülye! Miért is gondoltam, hogy Annának nincs kapcsolata, hisz olyan gyönyörű. Az a fiú meg biztos valami osztályelső.
 -Te mit csinálsz?- bökött vállon Attila.
 -Miért?
 -Mert telefirkáltad a füzeted elejét. Egyáltalán miért van előtted a biosz füzet?
 -Azért mert a következő óra biosz lesz, és már kikészítettem.
 -Ja értem, és miért firkáltad össze?- nevet fel.
 -Én nem...- kezdtem el beszélni, de amikor ránéztem a füzetre a torkomon akadt a szó.
A füzetem borítója tele volt firkálva minden kis dologgal. Dalszövegek, sok smile és sok kicsi kivehetetlen dolog volt rajta. De egy dolgon rögtön megakadt a szemem. Az egyik sarokban az állt, hogy Anna. Semmi szív és semmi idézet nem volt mellette, de mégis tudtam, hogy miért írtam oda. Barátom már szólásra nyitotta a száját, de ekkor megszólalt a csengő. Felpattantam a székről, és kimentem a teremből. Egyből a sportpálya felé vettem az irányt, de nem pingpongozni vagy focizni akartam, hanem futni. Sokan szoktak ezért kinevetni, de én mindennél jobban szeretek futni, mert megnyugtat és felfrissít, Már egy ideje futottam, amikor megjelent Attila és futott velem tovább. Ezen meglepődtem, hogy honnan tudta, hogy itt vagyok. Egy idő után, amikor elfáradtam abbahagytam a futást és leültem a fűbe. Sajnos víz nem volt nálam, mert csak úgy kirohantam a teremből, de Attila felém nyújtott egy üveg vizet, a másikba pedig ő ivott bele és úgy ült le mellém.
 -Köszi! De honnan tudtad, hogy itt vagyok?- néztem rá értetlenül.
 -Ádám! Első óta barátok vagyunk. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy ha ideges vagy akkor futsz. És mivel láttam, hogy csak úgy elrohantál, ezért hoztam vizet. De ez most nem lényeges. Mi történt? Olyan furcsa vagy. Csak nem a felvételi miatt?
 -Ennek semmi köze nincs a felvételihez!
 -Akkor meg mi van veled? Ránéztél a füzetedre és teljesen bepánikoltál.
 -Ajj Attila! Ezt majd máskor megbeszéljük. Inkább azt mond meg, hogy mennyi ideig futottam.
 -Kb húsz percet- néz az órájára.- Micsoda?
 -Basszus! Kovács kinyír minket! Siessünk!- pattantam fel a földről, és a fáradsággal nem törődve rohantam az osztály felé, Attila pedig követte a példámat.
Odaértünk a teremhez és halkan benyitottunk.
 -Elnézést!- szólaltunk meg egyszerre.
 -Ádám és Attila! Őszintén örülök, hogy idetaláltatok az órámra. Megtudhatnám, hogy hol voltatok?- nézett ránk Kovács Éva.
 -Ööö... Futottunk- bökte ki a barátom az igazságot.
 -Most az egyszer eltekintek az igazolatlantól, de csak azért, mert ez az első óránk. És Ádám! Hallottam, hogy gondolkozol a sportiskolán, de meg szeretnélek kérni rá, hogy legközelebb ne az órámon gyakorolj. Üljetek a helyetekre.
Gyorsan a helyünkre mentünk és az óra további részében inkább csendben maradtunk. A maradék két óra gyorsan eltelt, mert a nyárról beszélgettünk. A szüneteket Annával és Attilával töltöttem. Egyszer-kétszer láttam Lisát is, ahogy a barátaival rohangál. Mivel anya azt mondta, hogy jönni fog a húgomért, ezért úgy gondoltam, hogy Annáékkal megyek. Kiértünk a kapu elé és már indultunk volna, de Attila felpattant a gördeszkájára és elindult a másik irányba.
 -Te hova mész?- kiáltottam utána.
 -Sietnem kell! Sziasztok!
Egy ideig még bambán néztünk utána, azután mi is elindultunk. Némán sétáltunk egymás mellett az úton. Már éppen megszólaltam volna, de Anna zsebében jelzett a telefon. Sms-t kapott. Elővette és a képernyőre nézve mosolyra húzta a száját majd elpirult.

Hetedik fejezet

 -Úgy sajnálom! Majd kifizetem! Mennyibe került? - mondom Annának, és elkezdem összeszedni a földről a széttört kockát.
 -Nem kell! Már úgyis régi volt. Majd használom a tesómét.
 -Ezt nem hiszem el! Anna! Eltörtük a kockádat és most szépen kifizetjük! Mennyibe került!? - mondta egy kicsit durvábban a kelleténél Attila.
 -Nem értitek, hogy nem kell!?- mondja, de már a sírás kerülgeti.- Milyen órátok lesz?- tereli másra a szót.
 -Nyelvtan- válaszolok.
 -Ki tartja?
 -Katona Béla. Az osztály főnökünk. Jó fej, de attól még a tárgyait nem szeretem. Magyarból hármas, töriből meg négyes vagyok- mondja büszkén a barátom.
 -És ezt ki kérdezte?- nevetem el magam.
Ez a szünet is jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy eltörtük Anna kockáját. Tényleg öreg volt már, de akkor is jobban kellett volna vigyáznunk. Majd veszek neki egy másikat. De csak szülinapjára. De ha rákérdezek akkor biztos rájönne, hogy venni akarok neki valamit. Gyerünk Ádám gondolkozz! Gondolat menetemből Anna jóízű kacagása zavart fel.
 -Óra közepe felé elkezdett rázkódni a szekrény, a lányok meg elkezdtek sikongatni, és akkor Levi kiugrott a szekrényből. Bélabá először nagyon mérges volt és ordított Levivel, de aztán rájött, hogy végig ott volt az órán és figyelt, ezért elkezdett nevetni- mesélte Attila nevetve Annának a szekrényes sztorit.
 -Mit kapott?- kérdezte Anna kíváncsian.
 -Szak tanárit, de nagyon büszke volt rá. Mindenkinek mutogatta, azután pedig bekereteztette és kirakta a szobája falára.
 -Ó igen! Az a kép nagyon híres volt- nevettem, mire Attila előkapta a telefonját és keresett rajta valamit. Amikor megtalálta elnevette magát.
 -Mi az?
 -Majd meglátod- kacsintok a lányra.
Attila felénk fordítja a telefont, amin a jól ismert kép volt.
 -Úr Isten!- tört ki Annából a röhögés.- Komolyan!, Ilyet, hogy lehet beleírni egy ellenőrzőbe?
Nevetésünket félbeszakította a csengő. Sietve elindultunk a terem felé, mert tudtuk, hogy Bélabá hamar beér a terembe. A folyosón elköszöntünk Annától és mentünk tovább. A mi osztályunk van a legmesszebb a tanáritól, ezért a tanárok általában sokára érnek be az órára. Na de Bélabá nem tartozik az általábanba. A terembe lépve észrevettük, hogy mindenki rohangál és ordítozik.
 -Segítsetek!- rohant felénk Emese.- A többiek nem hagynak békén!
 -De ez csak egy pók!- jelentette ki Attila meglepetten.
A lányt éppen egy hatalmas fekete pókkal üldözték. Biztos valaki behozta biosztra.
 -Helló gyerekek! Üljetek a helyetekre. Fiúk, ti meg hagyjátok Emesét azzal a pókkal.- nyitott be Bélabá.
Elkezdődött a nyelvtan óra de én nem tudtam odafigyelni. Újra eszembe jutott Anna kockája. Valamivel ki kell majd engesztelnünk. Azt mondta, hogy majd kölcsönkéri a bátyja kockáját. Mit is mondott, mi a neve a tesójának? Nem tudom, majd megkérdezem. Az óra csak telt és telt. A tanár feltette az ismétlő kérdéseket és az osztály nagy része boldogan jelentkezett. Amikor megszólalt a csengő, Bélabá összecsukta a naplót és kisétált a teremből. Mivel tízórai szünet van, ezért nem mentünk ki a teremből. Elővettem a szendvicsemet és megláttam az órarendben, hogy tesi lesz. Már éppen szedtem volna elő a dolgaimat, amikor a lányok bejöttek és közölték, hogy Papp Levente tanárúr megengedte, hogy az osztályban legyen az óra. Erre persze a többiek elkezdtek fújjolni. Elkezdtek vitázni, de aztán rájöttek, hogy szabad foglalkozás lesz, szóval lenyugodtak. Valaki kopogott az ajtón.
 - Tessék!- kiáltotta Eszter.
Benyitott Anna egy füzettel a kezében.
 -Mit tanulsz ilyenkor?- kérdezték elég sokan. A lány elpirult, majd odajött hozzánk.
 -Ülj le- adta volna át a barátom a helyét, de a lány ellenkezett. Olyan makacs ez az Anna!
 -Úgyis leülsz!- mondtam.
 -Fogadjunk?- nevette el magát.
 -Rendben!
Amikor nyújtotta a kezét a kéz fogáshoz én megfogtam a csuklóját és az ölembe rántottam. Amikor a lány a lábamra huppant leejtette a füzetét, ami esés közben szétnyílt. A füzet után nyúltam, de megláttam a lapon egy szívet és benne egy nevet.

Hatodik fejezet

 -Dominik! Most jobban tennéd ha befognád a szád!- ordítottam.
Hátrafordultam és ott állt előttem Dominik teljes életnagyságban.
-Már megmondtam, hogy utálom ha így hívnak, és érdekes, hogy ezt csak ti nem értitek meg!
-Pont lesz*rom, hogy mit utálsz!
-Szerintem menjünk Ádám- szólt félénken Anna.
-Te maradj csendben!- ordított rá Domi.
-Ha mégegyszer felemeled a hangod Annára, beverem a képed!
-Erre kíváncsi vagyok!- nevette el magát.- Még verekedni sem tudsz.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Már éppen ütöttem volna, de Attila gyorsan elkapta a kezemet.
-Figyelj ide Ádám! Nem kéne beírással kezdeni az évet. Nyugodj már le és gyere ki az udvarra.
-Rendben- mondtam mérgesen.
Elindultunk az udvarra elengedve a fülünk mellett Dominik szavait. Csendben sétáltunk ezért át tudtam gondolni az előbb történteket. Nem tudom, hogy miért húzom fel magam rajta. Dominik bolond, és sosem fog megváltozni. Dominik, vagy ahogy ő hívatja magát másokkal Domi az iskola rosszfiúja. Szőke hajának és szinte már fekete szemének köszönhetően bolondulnak utána a lányok. Ő ezt teljesen kihasználja, nem úgy mint Attila. Én nem vagyok az az ember aki mindenkit utál vagy gyűlöl, de Domit nem szívlelem, és soha nem is fogom. Amit másokkal csinál és ahogy kihasználja őket az egyszerűen undorító. Na de nem foglalkozom vele. Még azt sem érdemli meg. A barátaim még mindíg nem szólaltak meg, ezért gondoltam megtöröm a csendet.
-Milyen órátok lesz?- kérdeztem Annát.
-Kémia.
-Jajj!- szólaltunk meg egyszerre Attilával.
-Mi az?
-Az még egy förtelmes tantárgy. A tanárról nem is beszélve.
-Na meséljetek!-nevette el magát.
Összenéztünk Attilával és elnevettük magunkat.
-A kémia tanár Kiss Júlia. Nem kívánom senkinek, hogy kiszemelt legyen- mondtam.
-Miért?
-Mert lehetsz te akármilyen zseni a tantárgyából, mindent megtesz azért, hogy meghúzzon- folytatta Attila.- Egyik osztálytársunkat, Esztert kinézte. Eszti az osztály 5 legjobb tanulója közé tartozik. Már csak 3 hét volt hátra az első félévből, és Eszter tüdőgyulladást kapott. Kettő héten keresztül feküdt otthon. Amint visszajött, Kiss bejelentés nélkül dogát íratott vele abból az anyagból, amelyiken nem volt itt. Azt mondta neki, hogy felelnie kell az ötösért. Eszti megírta a dogát, és csak abban reménykedhetett, hogy hármast kap. Következő órára vigyorogva jött be Kiss, és ebből már tudtuk, hogy nem lett jó a dolgozat. Egyest kapott.
-Jajj!- szólalt meg hirtelen Anna.
-Igen!- mondtam.- Teljesen lerontotta a kémia jegyét, és azóta minden kémia előtt sír.
-Ez szörnyű! Hogy lehet ilyen egy tanár?
-Ezt ne tőlünk kérdezd- mondta Attila.
Nem hallottuk a csengőt, de mivel láttuk, hogy mindenki befelé megy, ezért mi is elindultunk. Anna szomorúan sóhajtott. Remélem nem ijesztettünk rá nagyon.
-Nyugi!- próbáltam megnyugtatni.- Ha egész órán csak jegyzetelsz akkor nem lesz baj.
-Mivel dühítette fel az osztálytársatok?
-Azt nem tudjuk.
Beléptünk a folyosóra és elköszöntünk Annától.
-Szegény lány! Remélem nem húzza ki a gyufát- mondta Attila.
-Én is- sóhajtottam.- Amúgy tényleg, hogyhogy ilyen jóban vagytok?
-Tegnap bejelöltem, ő rámírt, hogy ki vagyok, elmondtam neki, hogy a te barátod és elkezdtünk beszélgetni és jóba lettünk. Nagyvonalakban ennyi.
-Örülök, hogy jóban vagytok! Na de siessünk, mert elkésünk fizikáról.
Megszaporítottuk a lépteinket és beléptünk a terembe. A tanár még nem volt bent. Teljesen el is felejtettem, hogy Németh Andrea, a fizika-matek tanár mindíg késik egy keveset. Az osztályban a szokásos hangzavar volt. Mindenki ordított és rohangált. Ezt nem hiszem el, mi vagyunk a legérettebbek az iskolában. A káosznak a tanárnő vetett véget amikor benyitott az osztályba. Mindenki gyorsan a helyére rohant, és úgy csinált, mintha végig csendben lettünk volna.
-Kedves nyolcadikosok! Ez a félév nagyon kemény lesz számotokra, hiszen az első félév beleszámít a felvételi eredménybe. Most viszont beszéljünk másról! Kinek hogy telt a vakáció?- mondta el nem túl hosszú beszédét.
Valahogy számítottam rá, hogy nem fogunk túlságosan sokat tanulni. Szegény Anna meg szenved Kiss óráján. Mindenki elmondta, hol nyaralt. Volt aki a Balatonon, volt aki külföldön, de akadt aki magyar városokban nyaralt. Mivel már osztályfőnökin meséltünk a nyárról, ezért nem nagyon figyeltem oda. Nagyon sokféle dolgon gondolkodtam. Szerencsére ma anya eljön Lisáért, ezért nyugodtan lehetek a barátaimmal. Eszembe jutott Dominik, és az is, hogy vajon miért hívta Annát stréberlánynak. Ha csak rágondolok, elönt a harag. Le kell magam valahogy nyugtatnom. Rajzolok! Nem olyan jó a kézügyességem, de ez mindegy. Hátralapoztam a fizika füzetemben és elkezdtem megrajzolni a körvonalakat. Attila észrevette, hogy rajzolok, és kíváncsian nézett rám. Nem tudta, hogy mit ábrázol a kép.
-Még csak most kezdtem- nyugtattam meg hallkan barátomat.
Telt az idő és én csak rajzoltam és rajzoltam. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már csak öt perc van az órából. Szerencsére már csak egy-két igazítás és már kész is vagyok. Attila elég hamar megunta a tevékenységem nézését és mással kötötte le magát. Már csak egy kevés kell! Készen vagyok! Mire befejeztem, megszólalt a csengő. Barátom felém nézett, hogy megnézze készen vagyok-e már. A lapomra nézett és elkerekedett szemmel felugrott.
-Úr Isten! Te mióta rajzolsz így?
-Elég régóta- mosolyogtam, miközben kikapta a kezemből a füzetet, és elkezdte tanulmányozni a rajzom. A lapon Attila volt amikor esik egy nagyot a gördeszkával.
-Egész nap a fizika füzetemmel fogsz mászkálni?- nevettem el magam.
-Nekem adod?
-A füzetet? Nem!
-A rajzot te idióta!
-Eleve neked készült- veregettem hátba barátom.
-Sziasztok! Visszahoztam a gördeszkádat!- lépett Attilához Anna, és a kezébe nyomta a gördeszkát.- Mit tanultok?
-Köszi! Semmit- fordította Anna felé a füzetem.
-De gyönyörű! Ezt te rajzoltad?
-Nem, én nem tudok így rajzolni. Ádám volt.
-Ne hülyéskedj! Sokkal jobban rajzolsz mint én!
Attila rántott egyet a vállán, és a táskájába süllyesztette a füzetem.
-Hé! Nézd már, még a végén lenyúlja a füzetem!- mondtam felháborodottságot színlelve.
-Ja, bocs.
Kivette belőle a füzetem és kitépte belőle az utolsó lapot, majd begyűrte a táskájába.
-Összegyűröd!- sikított Anna.
-Majd kivasalom!
Erre a kijelentésre kitört belőlem a röhögés. Pontosan ilyen Attila. Nevetve indultunk el az udvar felé. Észrevettem, hogy Anna kezében ott van a rubik kockája.
-Megkapom?- kérdezte Attila és kikapta a lány kezéből a kockát.
-Igen- nevette el magát.
Leültünk az egyik asztalhoz. A barárom elkezdte össze-vissza forgatni a kockát, és amikor rájött, hogy ezzel nem megy semmire, elkezdte leszedegetni róla a matricákat. Anna ezen csak nevetett.
-Ne szedd már szét te idióta!- szóltam barátomra, és ki akartam venni a kezéből a kockát. Ő ezt nem hagyta és elkezdte rángatni. Egy kevés ideig harcoltunk, de akkor kiesett a kezünkből és darabokban a földre hullott. Anna tágra nyílt szemekkel nézett a földre.

Ötödik fejezet

Anna volt az a lány. A gyönyörű kék szeme mellett az aranybarna haja ragyogva omlott a vállára. A mosolya ragyogó volt, de nem hasonlított a fogkrémes reklámban lévőre. Olyan különleges volt az egész lány. Tornacipőt viselt hosszú farmerral és kék pólóval. A táska az egyik vállára volt átdobva, és napszemüvege a feje tetejére volt tolva. Az első gondolatom az volt, hogy ez a lány egy angyal. Ezt nem lehetett tagadni. Beleszerettem. A második gondolatom az volt, hogy mióta vannak ilyen jóban Attilával. Örülök, hogy jóban vannak, de mi lehet amin nevetnek. Most odamegyek és megkérdezem. De úgy félek! Mindjárt odaérünk és Lisa bemegy a barátaihoz. Akkor már csak hárman leszünk.
 -Sziasztok!- köszöntem nekik.
 -Helló!
 -Sziasztok- mosolygott ránk Anna, de akkor már Lisa nem volt ott.
Meglepődtem , hogy Attilánál nincs ott a gördeszkája, de akkor megláttam, hogy Anna lába alatt van
 -Képzeld Ádám! Anna bátyja gördeszkázik, és neki is tanított pár dolgot.
 -Próbált tanítani, de az én tudásom megakadt a gurulásnál- nevette el magát Anna.- Nem vagyok a legjobb sportoló.
 -Senki sem tökéletes. Én jó sportoló vagyok, de a matekot egyáltalán nem értem. Attila ügyesen rajzol és gördeszkázik, de nagyon bénán dob.
 -Hé!- vágott közbe Attila.
 -Akkor is igaz- mondtam- Anna, te pedig okos vagy, ugyanis egy csomóféleképpen ki tudod rakni a rubik kockát.
 -Igazad van- mondta Anna.
Elindultunk az épület felé, hogy letegyük a táskánkat.
 -Fiúk! Majd segítetek nekem a tanárok megismerésében?
 -Ezt hogy érted?- értetlenkedett Attila.
 -Te hülye vagy! Nem tudja a nevüket és ebben kér segítséget.
 -Pontosan!
 -Most már értem. Persze, hogy segítünk.
Mivel a 7. osztály nem arra van mint a 8., elváltunk egymástól. Attilával csendben folytattuk az utunkat. Ránéztem a barátomra és elmosolyodtam. Rájöttem, hogy Attila az az ember , akit még véletlenül sem lehet strébernek nevezni. De ez engem egyáltalán nem zavar, mert én sem vagyok osztályelső. Ha belegondolok ránézésre teljesen különbözünk egymástól, de ez nem igaz. Attilával kb. egyforma magasak vagyunk. Barna haja kócosan virít a fején, de hozzá pont ez illik. Állandóan mosolyog, ezért minden második lány a suliban róla álmodik. Jól tudja, hogy ilyen a külseje, de ő ezt nem használja ki. Ami viszont nagyon furcsa, hogy még sosem volt barátnője. Elsős korunk óta a legjobb barátok vagyunk, és jóban rosszban kitartunk egymás mellett. Mint mondtam, egyikünk sem egy stréber stílusú, sőt teljesen az ellenkezője. Nálunk csak egy rosszabb van a suliban, de mi egyáltalán nem szívleljük. Beértünk a terembe, és leraktuk a táskánkat. Attila ment volna letámasztani a gördeszkáját, de ekkor rájött, hogy Annánál maradt. Mindketten elnevettük magunkat. Ilyen vidám hangulatban indultunk el az Annával megbeszélt hely felé. Láttam, hogy már ott van az udvarra vezető ajtónál, és elindul felénk, de elcsúszik a járólapon. Gyorsan odaszaladtam és felsegítettem, de már hallottam is az ismerős, gúnyos hang kiáltását.
 -Mi van Ádám! A barátnőd a stréber lány? Ezt nem gondoltam volna rólad!

Negyedik fejezet

Ki a fene lehet az! Ha Attila keltett fel, én megölöm. Vagyis nem. Bárki is az megölöm, hiszen nehezen tudok elaludni, és most amikor sikerült felkeltettek. Megkerestem a telómat, és megnéztem, hogy ki írt. Az álom egyszerre kiment a szememből és minden haragom elszállt. Elmosolyodtam, mert a telefonomon ez állt. "Lengyel Anna üzenetet küldött."
Anna: Szia!
Én: Szia!
Anna: Bocsi ha felkeltettelek!
Én: Nem aludtam.
Anna: Mit csinálsz?
Én: Olvasok, te?
Anna: Hát én semmit, csak veled beszélgetek. :)
Én: Rájöttem! :'D
Anna: Jól van na! Mit olvasol?
Én: Harry Pottert.
Anna: Az jó! Az egyik kedvencem. Melyiknél jársz?
Én: 3
Anna: Ezt a könyvet ezerszer olvastam és mindig nagyon jó. Szeretsz olvasni?
Én: Hát, nem olyan régen kezdtem el, de egy pár könyv leköt.
 Egész este beszélgettünk a könyvekről és az olvasásról. Anna elmondta, hogy csak úgy falja a könyveket és, hogy nagyon ritkán fordul elő, hogy abbahagyja az egyiket. Éjjfél után még mindíg beszélgettünk. Az álom kiment a szememből teljesen és azt reméltem, hogy ő sem álmos.
Én: Az olvasás a kedvenc elfoglaltságod?
Anna: Nem.
Én: Akkor?
Anna: Imádok a rubik kockával kisérletezni.
Én: Kisérletezni? Hogy érted?
Anna: Próbálom kirakni egy újfajta módszerrel. A régit már meguntam.
Én: Úr Isten! Én még az egyszerű módon sem tudom kirakni! :'D Nagyon ügyes lehetsz ha új módokat tudsz kitalálni.
Anna: Nem olyan nehéz kirakni, csak gyakorolni kell. Nem én találom ki a módszereket, azokat már előttem kitalálták, én csak rájuklelek és magamtól megtanulom őket. Na de sajnos mennem kell, mert fáradt vagyok, és szeretnék menni aludni. Szia!
Én: Szia!
 Ettől a pillanattól féltem. Nem akartam, hogy elmenjen, de nem tehettem semmit. Nagyon nehezen tudtam elaludni. Mindíg csak őrá gondoltam. Felerősödött bennem az az érzés, amit a suliban éreztem. Mire elaludtam már fél kettő volt. Reggel a telefonom ébresztett. Olyan volt, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Alig aludtam az éjjszaka, de azalatt a kis idő alatt vele álmodtam. Már nem emlékszem pontosan az álmomra, de azt tudtam, hogy ő benne volt. Miután kikeltem az ágyból, gyorsan bepakoltam a táskámba, és felöltöztem. Lementem reggelizni, de mivel csak Annára tudtam gondolni, nemettem mást, csak egy fél bundáskenyeret és egy bögre kakaót. A bőségesnek nem mondható reggeli után, felmentem a szobámba a táskámért, és már indultunk is a suliba. Lisa egész úton csicsergett, és mivel már untam a tegnapi napja részletes leírását, alig vártam, hogy meglássam Attilát. Egy perc múlva megpillantottam az iskola kapuja előtt, de nem volt egyedül. Egy lánnyal volt és hangosan nevettek valamin. Az ismerős hang hallatára görcsberándult a gyomrom és lelassítottam a lépteimet.

Harmadik fejezet

 Gyorsan visszarohantam az iskolához. A kapuban ott állt Lisa és elkerekedett szemmel figyelte, ahogy felé rohanok. Jó sportoló vagyok, a leggyorsabban futok az osztályban ezért hamar visszaértem a suliba.
-Hol voltál?-kérdezte a húgom.-Otthon?
-Öööö...Igen!-vágtam rá.- Hazaszaladtam egy könyvért Attilának.
-Ádám! Attila már rég elment, és amúgy is, nem ért volna rá holnap?
-De, csak gyorsan meg akartam neki mutatni.- próbáltam menteni a dolgot, de tudtam, hogy felesleges. Lisa rájött!
-Te itt hagytál?-kérdezte csodálkozva.
-De ne mond el anyának légyszi.- néztem rá bűntudatosan.
-Annak ára lesz!
-Egy fagyi megteszi?
-Igen!
-Te kis zsaroló.-nevettem a húgomra, aki visszanevetett rám.
Elindultunk a fagyizó felé. Végig Lisa első napjáról beszéltünk. Nagyon tetszik neki az iskola, és örül, hogy Jutka tanárnő az osztályfőnöke. Odaértünk a fagyizóhoz és amikor bementünk, észrevettük, hogy egy csomóan itt vannak a suliból. A csocsóasztalt a hetedikesek elfoglalták és nagyokat kiáltottak minden egyes gólnál. Hosszú volt a sor, de türelmesen kivártuk a sorunk.
-Szia Rebeka!-köszöntem az ismerős kiszolgálónknak.
-Sziasztok! Mit kértek?
-Én egy csokit és egy citromot, Lisa pedig egy madártejet és egy tutti fruttit.- mondtam Rebekának a kiválasztott ízeket.
-Most volt az első napod Lisa?-kérdezte, miközben megcsináltaa fagyikat.
-Igen!- mondta vidáman, és elvette Rebeka kezéből a fagyiját.
Fizettem és mivel láttam, hogy sokan vannak mögöttünk, elköszöntem. Lisa még evés közben is mesélt a napjáról. Mire hazaértünk, mindketten befejeztük a fagyinkat.
-Szia!- köszöntem anyának.
-Sziasztok! Milyen volt?- kérdezte.
-Jó!- vágta rá Lisa, és mivel el kezdte mesélni a napját, én bementem a szobámba. Ledobtam a táskámat a földre és bekapcsoltam a laptopomat. Rámentem a facebookra, hogy megnézzem a fejleményeket. Nem nagyon szoktam facebookozni, csak arra használom, hogy elérjem az ismerőseimet és tudjak velük beszélni. Mindenki csupa olyan dolgot írt ki, hogy fúj iskola, meg, hogy I love nyáriszünet. Ugyan azokat, mint az utolsó napon. Gondoltam, hogy bejelölöm Annát, de akkor vettem csak észre, hogy van egy ismerősnek jelölésem. Rámentem.
”Lengyen Anna ismerősnek jelölt.”
Rányomtam a megerősítés gombra, majd kikapcsoltam a gépet.Csak ennyit szerettem volna csinálni, úgyhogy másra nem figyeltem. A szemem a földön lévő táskámra esett. Be kéne csomagolni a könyveimet. Kihúztam a fiókot, és kivettem belőle a borítókat és belefogtam a könyveim bekötésébe. Mivel rengeteg könyvem és füzetem van sokára végeztem. Elvettem az asztalról a telefonomat és megnéztem, hogy hány óra van. 18:54. Mindjárt kész a vacsora. Szerencsére anya nagyon jól főz és mindíg csinál nekünk valami finomat. Lementem a konyhába és láttam, hogy anya elővesze az edényeket.
-Segítehetek?
-Igen köszönöm. Megterítesz?
-Persze.- vettem el anyától a tányérokat.
Lepakoltam az asztalra mindent. A vacsora tejszínes csirkemell volt. Az egyik kedvencem. Evés után Lisa segített elpakolni anyának, ezért én felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Bekepcsoltam a telefonom és ráírtam Attilára.
Én: Szia!
Attila: Szia!
Én: Mit csinálsz?
Attila: Keresem az órarandem, nem tudom hol van XD
Én: Idióta! Ma osztotta ki Bélabá és már el is hagytad? :'D
Attila: Hát jól van na! Veled mi van? Megtaláltad már a rubik kockás lányt?
Én: Igen.
Attila: Hogy hívják?
Én: Lengyel Annának. Miért?
Attila: Bejelölömm
Én: De hát nem is ismered!
Attila: Úgyis meg fogom, hiszen belezúgtál. Egész évben hallgathatom a nyavajgásod, hogy milyen jól néz ki.
Én: Nem is szoktam nyavajogni! De felőlem bejelölheted.
Attila: Megvaaan!!! Holnap etikával kezdünk? Ne már! :(
Én: Attila! Idén nincs is etikánk!
Attila: A francba, ez a tavalyi. Nem küldöd el a holnapi órákat?
Én: De! Fizika, nyelvtan, tesi, biosz, kémia, infó. Olyan béna vagy! :"D
Attila: Tudom, már mondtad. Köszi!
Én: Na megyek, mert már fél kilenc van és még nem tusoltam. Szia!
Attila: Jóccakát!
Kiléptem a messegerből. Gyorsan letusoltam és már siettem is vissza a szobámba. Ránéztem az órámra és láttam, hogy háromnegyed kilenc van. Végre lefeküdhetek! Nagyon elfáradtam és reggel is korán kell kelni. Lekapcsoltam a villanyt és becsuktam a szemem. Már éppen elszundítottam, amikor megszólalt a telóm.

Második fejezet

Odarohantam a lányhoz.
 -Bocs, véletlen volt.
 -Semmi baj, de nem is te rúgtad a labdát.-mondta és lehajolt a földre a rubik kockáért
 - Az most mindegy! Még nem láttalak a suliban. Most költöztetek ide?
 -Igen. De most mennem kell Szabó tanárnőhöz. Szia.
 -Szia!- néztem utána szomorúan.
Visszamentem a fiúkhoz és folytattuk a focit.
 -Attila, ki volt ez a lány?- kérdeztem.
 -Nem tudom, miért?
 -Csak kérdeztem.
 -Mi az Ádám, tetszik az új lány?- vigyorgott Attila.
 -Egy kicsit. De ne mond el senkinek!
 -Ismersz!
Beszélgetésünket félbeszakította a csengő. Mivel ma négy osztályfőnöki volt egymás után, ezért Bélabá már a teremben volt.
 -Ádám, már elkezdődött az óra! Siessetek!
Leültünk a helyünkre és kezdetét vette az óra. Bélabá kiosztotta a könyveinket és az órarendet. Egész órán nem tudtam odafigyelni mert rágondoltam. Még sosem voltam szerelmes. Volt már olyan, hogy tetszett egy lány, de ilyet még sohasem éreztem. A gyomrom bizsergett, és ha rágondoltam, akkor akaratlanul elmosolyodtam. És még a nevét sem tudom. Szerettem volna találkozni vele, és mindent megtudni róla. Vajon melyik osztályba jár? Nem tűnt olyan fiatalnak. Biztos hetedikes. Ki kell derítenem ki az a lány! Végre kicsengettek, de őt nem láttam sehol.
 -Biztos dolga van.- gondoltam.
Az utolsó két óra ugyanilyen hangulatban telt. Kicsengettek.
 -Jól van gyerekek! Holnap már rendes órák lesznek!- köszönt el Bélabá.
Bementünk az ebédlőbe.
-Hmmm! Bolognai az ebéd! Jaj de jó!
Kezet mostam és beléptem a terembe. Az ebédlő végén megláttam őt egy asztalnál. Egyedül ült.
-Odamegyek.- mondtam Attilának.
 -Rendben
Rátettem a tálcámra a tányérokat és elindultam a lány felé.
 -Leülhetek?
 -Nyugodtan.-mosolygott.
Leültem az asztalhoz és bemutatkoztam.
 -Szia! Még nem volt alkalmam bemutatkozni. Lovász Ádám vagyok.
 -Szia! Én Lengyel Anna.
 -Most költöztetek ide?- kérdeztem.
 -Ezt már kérdezted.- nevetett fel.
 -Tényleg?
 -Igen.
 -Akkor bocs.
 -Semmi baj!
 -Hogyhogy ideköltöztetek?- kérdeztem.
 -Az apukám itt kapott munkát, ezért ide jöttünk. Hanyadikos vagy?
 -Nyolc, te?
 -Hét.
 -Hogyhogy egyedül ülsz?
 -Hát, még nincs túl sok barátom. Nem nagyon szeretnék, hogy a bandájukba kerüljek. Ezért örülök, hogy ide ültél.
 -Értem. Nem szereted a bolognait?
 -Mert?
 -Csak turkálsz a tányérodban.
 -De szeretem, csak most nem vagyok éhes.
 -Akkor miért nem mész?
 -Mert te még eszel.
 -Ja! Mindjárt befejezem jó?-mosolyogtam.
 -Nyugodtan egyél.-nevetett fel Anna.
 -Melyik úton laksz?-érdeklődtem.
 -A Fekete seregen. Te?
 -A Mátyás királyon.-mondtam és felemeltem a tálcám.
 -Végeztél is?
 -Igen.
 -Akkor menjünk!
Kimentem a táskámért és Annával elindultunk a kapu felé.
 -Hazakísérlek!
 -Jó!
Az út jó hangulatban telt. Amikor odaértünk Annáékhoz még egy kicsit beszélgettünk.
 -Szóval Szabó osztályába jársz. Ő nagyon szigorú.
 -Nem annyira. A te osztályfőnököd ki?
 -Katona Béla. Ő jó fej.
 -Nem ismerem még, mit tanít?
 -Magyart.
 -Az a kedvenc tantárgyam. Na de mennem kell. Be kell csomagolni a könyveket. Szia!
 -Szia!-mondtam, majd végignéztem ahogy bemegy a házba. Elindultam, de olyan hiányérzetem volt. Végül eszembe jutott.
 -Lisa!-kiáltottam, majd elkezdtem rohanni az iskola felé.